A húszas éveink – amikor biológiai szempontból a legtermékenyebbek vagyunk – gyakran egészen másról szólnak. Valószínűleg épp az egyetem padjait koptatjuk, első munkahelyeken próbálgatjuk a szárnyainkat, lakást bérlünk, világot látunk, és próbáljuk kitalálni, kik is vagyunk valójában. A gyermekvállalás gondolata ilyenkor sokszor távolinak tűnik, vagy egyszerűen „nem most van itt az ideje”. Hiszen a tanulás, a karrierépítés, a párkeresés és az egzisztenciális biztonság megteremtése rengeteg időt és energiát igényel – és ezek a természetes, érthető életszakaszok szinte pontosan egybeesnek a legideálisabb biológiai időszakkal. Különösen a nők számára jelent ez kihívást, hiszen a karrierépítés és a gyermekvállalás időben gyakran ütköznek egymással. És miközben próbálunk minden szerepnek megfelelni – lenni önálló, tanult, stabil egzisztenciájú, szerető partner és leendő anya – a testünk közben a saját ritmusát követi.
Mit kell tudni az időzítésről?
Amíg a húszas éveinkben egy ciklus alatt négy egészséges nőből egy várandós lesz – negyvenes éveinkre ez az arány már tízből egyre csökken. A reprodukciós kor vége a legtöbb nőnél 41 és 45 év közé tehető; ezt követően már csak nagyon ritkán lehetséges a fogantatás, különösen saját petesejttel.
A közbeszéd és a média azonban gyakran más képet közvetít. Egyre több negyven feletti hírességről hallunk, akik babát várnak – gyakran az elsőt. Ezek a történetek azonban ritkán mutatják meg a háttérben húzódó valóságot: az éveken át tartó próbálkozásokat, a lombikkezelések sorozatát, a műtéteket, vagy azt, hogy donorpetesejt, béranya vagy örökbefogadás tette lehetővé a gyermekáldást. Ez a jelenség – akár tudattalanul is – hamis biztonságérzetet kelthet. Azt sugallja, hogy a gyermekvállalás bármikor lehetséges, miközben a biológia ettől sokkal szigorúbb.
Épp ezért fontos, hogy reálisan lássuk a lehetőségeinket – és időben beszéljünk róluk.
A spontán fogantatás szempontjából nemcsak az életkor, hanem az időzítés is kulcsfontosságú.
Egy női ciklusban valójában csak néhány nap számít termékeny időszaknak – ezt nevezzük termékenységi ablaknak. Ez az az időszak, amikor a spermiumok és a petesejt találkozása valószínű. A spermiumok 3–5 napig életképesek a női testben, a petesejt viszont csupán 12–24 óráig megtermékenyíthető.
Sokan úgy gondolják, hogy a gyakori együttlét a termékeny napokon csökkentheti az esélyeket. Pedig a kutatások szerint azoknál a pároknál, akik a termékeny időszakban rendszeresen, akár naponta is együtt vannak, jóval nagyobb az esély a fogantatásra, mint azoknál, akik csak alkalomszerűen próbálkoznak. A szakirodalom alapján a legideálisabb, ha 1–2 naponta történik együttlét ebben az időszakban.
Csak a nők problémája?
A köztudatban máig él az a mélyen gyökerező tévhit, hogy ha nem jön a baba, akkor „valószínűleg a nőnél van a probléma”. Generációkon átívelő reflex ez – sok nő azonnal magát kezdi hibáztatni, miközben a meddőség hátterében az esetek 30–50%-ában férfi eredetű ok (is) áll.
A férfiak nemzőképessége ugyan kevésbé időhöz kötött, mint a nőké, de nem változatlan. 35 év felett fokozatosan csökken a tesztoszteronszint, romlik a spermiumok minősége és DNS-állapota is – ez pedig nemcsak a fogantatás esélyét befolyásolja, hanem a születendő gyermek egészségét is. A nem megfelelő életmód – különösen az elhízás, a dohányzás, az alkohol vagy a mozgásszegény életvitel – szintén negatív hatással van a férfi termékenységre.
Hazai és nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják ráadásul, hogy a férfiak elzárkóznak a meddőségi témáktól. A termékenységet sokszor nem közös ügyként kezeljük, pedig a megoldás első lépése az lehetne, ha együtt néznénk szembe a kérdéssel.