Hüvelyflóra – barát vagy ellenség? Spoiler: mindkettő lehet.

A nők döntő többsége életében legalább egyszer találkozik hüvelyi panaszokkal – égő érzés, viszketés, szokatlan folyás, és persze az örök kérdés: „Nem kéne tenyésztést csináltatni?” A hüvelyváladék tenyésztése gyakran az első diagnosztikus lépés, de sajnos nem mindig vezet biztos válaszhoz.

A női hüvely egy összetett, élő ökoszisztéma. Lactobacillusok – például a L. crispatus, L. iners vagy L. gasseri – alkotják az egészséges flóra gerincét. Ezek a mikroszkopikus őrzők savas környezetet teremtenek, amely megakadályozza a kórokozók elszaporodását, és szabályozzák a helyi immunválaszt is. Mégis, a nők hüvelyflórája sokszínű: nem mindenki „klasszikus” Lactobacillus-dominanciával él, és ez nem feltétlenül jelent problémát.

Sőt, Candida gomba például a nők 60%-ánál kimutatható – anélkül, hogy panaszokat okozna. A Gardnerella, a bakteriális vaginózis ismert szereplője, szintén gyakori vendég. A jelenlétük tehát nem feltétlenül jelent bajt. Ha hüvelyváladékot tenyésztünk, könnyen „kitenyészhet” egy olyan mikroorganizmus, aki ugyan jelen van, de valójában nem felelős a tünetekért. Ez olyan, mint amikor egy térfigyelő kamera rögzít valakit egy helyszínen – attól még nem biztos, hogy ő követte el a szabálysértést.

A hüvelyváladék tenyésztés tehát kényes műfaj: félrevezethet, és szükségtelen kezelésekhez is vezethet. Ugyanakkor vannak olyan kórokozók – például a Chlamydia –, amelyek soha nem részei az egészséges hüvelyflórának, így ha megjelennek, valódi problémát jeleznek.

A lényeg? A hüvelyflóra nem fekete-fehér. A diagnózishoz mindig a tünetek, az életkor, a ciklusfázis és a vizsgálati eredmények együttes értelmezése szükséges – nem csak egy „pozitív tenyésztés”. Bízzunk a testünkben, és még inkább: olyan szakemberekben, akik nemcsak a baktériumokat, hanem minket is komplex egészként látnak.