Egyre gyakrabban halljuk: „Egy ismerősöm már évek óta próbálkozik.” „A barátnőm már túl van három lombikon.” „Mi meg közben csendben reménykedünk minden hónapban.”
De vajon valóban nő a meddőséggel küzdő párok száma, vagy csak egyre többen merik végre kimondani: nem jön a baba. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb adatai szerint a világon minden hatodik ember meddőségi problémával küzd. Ez nemcsak személyes tragédia, hanem egyre inkább társadalmi kérdés is. Magyarországon a gyermekre vágyó párok 15–20%-a érintett. A meddőség tehát ma már népbetegség.
Tényleg ráérünk még?
A gyermekvállalás időpontja látványosan kitolódott. Míg korábban természetes volt, hogy a nők húszas éveik elején szülnek, ma már egyre többen harminc felett, nem ritkán a negyvenes éveik elején válnak először anyává. A női termékenység azonban nem követi a társadalmi trendeket. Már 25 éves kortól lassú csökkenésnek indul, 35 év felett jelentősen romlik, 40 felett pedig a spontán fogantatás esélye már rendkívül alacsony. A férfiak esetében ez a folyamat lassabb, de 40 éves kor után náluk is csökken a spermiumok száma és minősége, és nő a genetikai eltérések, például az autizmus vagy a vetélés kockázata.
A probléma, hogy erről még mindig keveset és túl későn beszélünk. Hazai felmérések szerint a 18–35 éves magyar fiatalok többsége alacsony termékenységi ismeretekkel rendelkezik. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a termékenység már a húszas évek végén csökkenni kezd, és a legtöbben messze túlbecsülik a lombikprogramok sikerességét. Pedig az egészséges életmód sem tudja visszaforgatni az időt. Bár nagyon fontos és számtalan előnye van, a női termékenység nem konzerválható: az életkor előrehaladtával a petefészek működése természetes módon csökken.