PCOS diagnózist kaptam!

Az első és legfontosabb lépés a helyes diagnózis felállítása, ami nem mindig egyszerű. A PCOS diagnózisa nem állapítható meg kizárólag ultrahangos vizsgálat alapján.

Gyakran találkozunk olyan páciensekkel, akik máshonnan kapott diagnózissal érkeznek, és egyedül egy ultrahangos kép alapján hiszik, hogy PCOS-szel élnek. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a diagnózis ennél összetettebb.

Jelenleg a Rotterdam-kritériumok alapján állapítjuk meg a PCOS diagnózisát. E kritériumrendszer szerint a következő három tényező közül legalább kettő fennállása szükséges a diagnózishoz.

Nézzük egyenként a fenti szempontokat:

1. Ultrahangos kép: Az ultrahangvizsgálat során a petefészkek mérete, becsült térfogata és a bennük található tüszők száma alapján állítható fel a PCO-morfológia diagnózisa.
2. Klinikai vagy laboratóriumi hiperandrogenémia: Az androgén típusú hormonok túltengésének laboratóriumi jelei lehetnek: emelkedett tesztoszteron, androszténdion, DHEAS-szint. Ha a laboreredmények nem mutatnak eltérést, de fizikális tünetek – például fokozott szőrnövekedés, pattanásos bőr és/vagy hajhullás – utalnak az androgén hormonok túltengésére, akkor klinikai hiperandrogenémiáról beszélünk, amely szintén elfogadható a diagnózishoz.
3. Ovuláció zavara: Az ovuláció – vagyis az, hogy a ciklus közepén egy megérett petesejt kiszabadul a petefészekből – nem minden nő számára érzékelhető. Az egyik legjobb jelzője az, ha 10-14 nappal később megérkezik a menstruáció. A menstruáció elmaradása vagy rendszertelensége az ovuláció hiányára vagy zavarára utalhat. Ritka esetben előfordulhat, hogy a menstruáció rendszeres, de ovuláció nem történik. Ilyenkor vérvétellel és időhöz kötött progeszteronszint-méréssel igazolható, hogy az adott ciklusban volt-e peteérés.

A PCOS diagnózisa helyes, ha a fentiek közül legalább kettő teljesül.

Ha a diagnózisod megerősítést nyert, nézzük meg, mit tehetsz annak érdekében, hogy egészséges életet élhess PCOS-szel.